Holnap leszel 4 hónapos Drágám. Olyan gyorsan szalad az idő. Még csak most bújtál ki, de már hasra fordulsz, almát eszünk, gyönyörűen tartod magad. A világ legbüszkébb anyukája vagyok.
Minden mosolyod, kacagásod, mozdulatod kincs számomra. Lehet bármi baj, fájhat mindenem, de ha rám mosolyogsz, rögtön elmúlik minden bajom. Annyira jó érzés, mikor hozzám bújsz. Olyan kis picike vagy még. Tudod Kicsim, az elején nagyon féltem. Miután megszülettél folyton azon aggódtam, vajon mindent úgy csinálok e hogy Neked jó legyen. Még mindig félek, de már nem annyira. Mindent megbeszélünk Apáddal, kezd kialakulni, hogyan szeretnénk nevelni, segíteni az úton. Lehet hogy nem tökéletes, de reméljük, hogy jól csináljuk.
Tudod kezdem úgy érzeni, hogy lassan minden a helyére kerül. Nézem ahogy alszol, álmodban is mosolyogsz, és rájövök, hogy nem is kell több a világon. Hiszen Te jelentesz mindent. Több mint egy éve döntöttünk Apáddal. Eldöntöttük, hogy teljes családdá kell válnunk, és megváltoztatjuk az egész életünk. Így jöttél Te. Életünk legjobb választása.
Neked elmondom, hogy néha kimegyek az erkélyre és csak nézem ahogy játszotok. Elnézem hogy néztek egymásra, milyen ragyogás ül mindkettőtök szemében. Apád is teljesen megváltozik, ha Rád néz, vagy megfog. Kicserélődik és ragyog. Ez már egy külön szerelem. A kettőtöké. És ez így van jól.
Mindketten mindennél jobban szeretünk. Megváltoztattad az életünk. Jobbá tettél mindent. Minket is. És boldogabbá is.
