baba-mama napló

Holnap leszel 4 hónapos Drágám. Olyan gyorsan szalad az idő. Még csak most bújtál ki, de már hasra fordulsz, almát eszünk, gyönyörűen tartod magad. A világ legbüszkébb anyukája vagyok. 
Minden mosolyod, kacagásod, mozdulatod kincs számomra. Lehet bármi baj, fájhat mindenem, de ha rám mosolyogsz, rögtön elmúlik minden bajom. Annyira jó érzés, mikor hozzám bújsz. Olyan kis picike vagy még. Tudod Kicsim, az elején nagyon féltem. Miután megszülettél folyton azon aggódtam, vajon mindent úgy csinálok e hogy Neked jó legyen. Még mindig félek, de már nem annyira. Mindent megbeszélünk Apáddal, kezd kialakulni, hogyan szeretnénk nevelni, segíteni az úton. Lehet hogy nem tökéletes, de reméljük, hogy jól csináljuk. 
Tudod kezdem úgy érzeni, hogy lassan minden a helyére kerül. Nézem ahogy alszol, álmodban is mosolyogsz, és rájövök, hogy nem is kell több a világon. Hiszen Te jelentesz mindent. Több mint egy éve döntöttünk Apáddal. Eldöntöttük, hogy teljes családdá kell válnunk, és megváltoztatjuk az egész életünk. Így jöttél Te. Életünk legjobb választása. 
Neked elmondom, hogy néha kimegyek az erkélyre és csak nézem ahogy játszotok. Elnézem hogy néztek egymásra, milyen ragyogás ül mindkettőtök szemében. Apád is teljesen megváltozik, ha Rád néz, vagy megfog. Kicserélődik és ragyog. Ez már egy külön szerelem. A kettőtöké. És ez így van jól. 

Mindketten mindennél jobban szeretünk. Megváltoztattad az életünk. Jobbá tettél mindent. Minket is. És boldogabbá is.

Egy hét túlhordással 15 nappal ezelőtt megszülettél. Nincs ehhez fogható Csoda a világon. Igaz, nagyon nehéz volt, a fájdalomhoz nincs hozzáfogható, de megérte. Már az első pillanatban láttalak, ahogy kibújtál belőlem, és akkor el is szállt minden rossz dolog. El is felejtettem a fájdalmat, amitől előtte még üvöltöttem. El is tűnt a fáradság, a kilenc órás fájdalom, és szenvedés. Egyszerűen csak boldog voltam. Főleg, mikor meghallottam a hangod. Jóleső nyugalom és leírhatatlan boldogság járt át, ami azóta is tart. Egy órás korodban hoztak vissza és adtak a kezembe. A világ leggyönyörűbb babája voltál már akkor is. Rögtön el is kezdtelek etetni, és tudtam, hogy Nálad nagyobb ajándékot nem kaphattam volna. Értelmet adtál az életnek. Minden mosolyodért, mozdulatodért érdemes élni. Ha Rád nézek már elolvadok. Szerencsére Apád bejött a szülésre. Végig ott volt mellettem, nem hagyott magamra. Amiért nagyon hálás vagyok Neki. Egyedül nehezebb lett volna. Biztonságot adott, hogy ott volt. Jobban szeretem azóta. Bánta volna ha nem jön be. Így az első pillanatban láthatott, és mikor visszahoztak a karjában tarthatott. Tudom, milyen boldogság ez Neki. Nagyon jó érzés volt látni, ahogy Rád nézett és azóta is teszi. Te vagy a legnagyobb büszkesége és boldogsága. Kiveszi mindenben a részét, még a kakis pelenka cserében is. Nagyon büszke vagyok Rá. Mindennél jobban szeretünk. Még mindig nem tudom hogy tudtunk ilyen Tökéletes Csöppöt alkotni. Nem tudunk betelni Veled. 
Néha elfog a félelem, hogy vajon mindent jól csinálok e. Jó anyád vagyok e? Te nagyon jó baba vagy, hiszen éjszaka alszol, alig sírsz, többnyire csak ha éhes vagy. Sokat bohóckodunk, ha ébren vagy. Imádom, mikor rám mosolyogsz. De vajon minden jó ütemben halad? Néha elbizonytalanodom. De csak remélni tudom, hogy jól csinálom, és igyekszem mindent a Tőlem telhető legjobb módon tenni. Hiszen csak jót és boldogságot szeretnék adni Neked. Ezért teszek meg mindent, és fogok is, életem végéig. Apáddal együtt. Hiszen most már egy boldog Család vagyunk. 

Most válunk igazán eggyé és igazi családdá. Ami akkor pecsételődik meg, ha végre Te is köztünk leszel. Hivatalosan két hét van hátra. Igaz, a lakás még romokban, és egyre jobban azt érzem, hogy jövő héten ki fogsz bújni. Nem tudom honnan ez a sejtelem, de ez van bennem. Nagyjából előkészítettünk mindent, ami szükséges lesz a kórházban. Itthon még káosz van. De tudom hogy Apád is és én is mindent elkövetünk, hogy készen legyen minden mire megérkezel.
Ma voltunk megint orvosnál. A múlt hét óta hetente kell járni. A szívhangodat figyelik. Eddig mindig tökéletes volt. Mindenki meg van lepődve, milyen kis izgő-mozgó baba vagy. De én örülök neki. Annyira jó érzés hallani a szívverésed minden alkalommal. Majd látni a görbét és az orvostól azt hallani, hogy milyen tökéletes. De nem is lehetne más, hiszen Te tökéletes vagy. Ehhez semmi kétség nem férhet. 
Tudod, azért félek. A szülés ismeretlen terep számomra. Nagyon nagy szükségem lesz Apádra akkor. Nem szoktam félni ilyen dolgoktól, de itt folyton az jár a fejemben, hogy Neked nehogy bajod legyen, és minden rendben menjen. Az az egy dolog nyugtat kicsit, hogy Apukád ott lesz velem, és már az első pillanatban láthat Ő is. Nagyon készül, és próbál már most nyugtatni. Próbálok arra gondolni, hogy milyen jó lesz, hogy utána már itt leszel velünk. Bármit kibírok, csakhogy Veled minden rendben legyen. Ennél nincs fontosabb. Tudod furcsa lesz. Hiányozni fog a várandósság, de közben már nagyon várom, hogy kinn legyél. 
Minden varázslat és csoda csak erősödni fog azzal, hogy köztünk leszel. Mindent el fogunk követni a boldogságodért és mindennél jobban szeretünk. Boldog családként.

Elnézem Apát, mikor a hasamon keresztül beszél hozzád, simogat, vagy hallgatózik. Ilyenkor a fülemig ér a mosolyom. Teljesen megnyugszom minden ilyen pillanatban, de ha már rá nézek és látom, mennyit dolgozik és küzd értünk, akkor is. Tudom, hogy a világ legjobb Apukája már most. Büszke vagyok Rá. Néha felmerül bennem, mi lesz ha már megszületsz. Mennyire változik meg a kapcsolatunk, hogyan fogunk viszonyulni az új helyzethez. De ezek a gondolatok nem kínoznak sokáig, hiszen a várandósságot is együtt éljük át. Mindenbe igyekszik részt venni és igyekszem mindenbe bevonni. Figyeli a mocorgásaid, elolvas rengeteg mindent a terhességről Ő is, mindenkinek büszkén újságolja, hogy úton vagy. Együtt nézünk babaruhákat, és nem rákényszerítem, hanem önszántából. Tervezzük a szobád, együtt készülünk a jöttödre. Igyekszünk mind a ketten felkészülni amennyire csak lehet. Úgy érzem a lehető legjobb döntést hoztuk. Remélem Ő is így gondolja. Nagyon vágyott már Rád és most mindennél jobban várja a megszületésed. Ha Rólad beszél vagy Hozzád, csak úgy ragyognak a szemei. Sugárzik Róla a boldogság. Annyira jó, hogy nem akar elmulasztani egy percet sem semmiből. Odafigyel, amennyire csak tud, és igyekszik mindent megadni nekünk. Sokszor nincs is másra szükségem, csak hogy mellettem legyen, és hozzá bújhassak. Szükségem van Rá, hiszen mellette csökkennek az aggodalmaim, és megnyugtató a közelsége. Szerintem csak egymás mellett állva, és segítve tudunk szülővé válni, olyanná, amilyenné szeretnénk. Megértve egymás aggodalmait, félelmeit és boldogságát. Megosztva egymással az érzéseket és gondolatokat, akár jók, akár rosszak. Együtt leküzdve minden akadályt, megépítve egy közös, boldog jövőt. Ahol bármi jöjjön is, együtt túljutunk mindenen és együtt élünk át minden csodás pillanatot. Egy családként.

Egyre jobban közeledik az idő, hogy itt legyél velünk teljes életnagyságban. Kb 11 hét múlva megszületsz. Annyira furcsa. Nagyon várom hogy a karomban legyél, hogy láthassalak végre. Kíváncsi vagyok milyen leszel. Gyönyörű, az nem kérdés, de pontosan milyen lesz az arcod, a szemed, a csöpp kezeid és lábaid, Te magad. Remélem a szemedet Nagyapádtól öröklöd és szép kék színe lesz. Próbállak elképzelni, folyton Rólad álmodozom. Nem kell sokat várnom, hogy végre láthassalak. De közben meg is ijeszt kicsit. Véget fog érni a várandósság, és egy teljesen új élet kezdődik. Jelenleg élvezem, hogy bennem mocorogsz, hogy még eggyek vagyunk. Nagyon furcsa lesz, hogy megváltozik. De közben meg a legnagyobb boldogság. Az igazat megvallva, kicsit félek az első pár naptól, miuán megszületsz. Mindent jól fogok vajon csinálni? Felkészültnek érzem magam alapvetően, de néha mégis sikerül elbizonytalanodnom. Nem tudom ez mennyire természetes. Semmit nem akarok elrontani, és a lehető legjobban szeretném gondodat viselni. Szeretnék mindent jól csinálni. Tudom, hogy képes vagyok rá, hogy minden tőlem telhetőt megadjak, de közben mintha mégsem. Ördögi kettős érzés. Apád az egyetlen akiben nem kételkedem. Remek Apuka lesz. Azt mondják, a nők felkészülnek az anyaságra a várandósság hónapjai alatt, míg az apáknak a szülés után jön ez az időszak. Úgy érzem nálunk nem így van. Apa már eddig is eléggé kész volt a szerepére, de most Ő is velem együtt válik szülővé. Teljesen igyekszik részt venni az állapotosságban. Jön minden vizsgálatra, mondjuk az ultrahangokat szereti a legjobban. Folyamatosan beszél hozzád, figyeli a mozgásod, tervezi a szobád, és már előre álmodozik Rólad Ő is. Sokat beszélgetünk róla, milyen lesz majd ha már itt leszel köztünk. Egyre jobban várja Ő is az érkezésed. Annyira hihetetlen, hogy csak pár hét van hátra. Állítólag most jön majd a neheze, főleg, ahogy hirtelen megindul a hasam növekedése, meg itt a nyár. Nekünk úgyse volt könnyű az eleje sem, így valószínűnek tartom, hogy a vége sem lesz az. De kibírok bármit, csak Te egészséges legyél. Ez a legfontosabb. 

 Egyre többet és erősebben érzem ha mocorogsz. Már figyelem egész nap és egyre jobban megállapítható előre mikor fogsz mozogni. Ha hangos, vagy idegesítő hangok vannak, erőteljes rúgásokkal adod tudtomra, hogy zavar. Látható, ahogy végig tapogatod a hasam, szabályosan hullámzik. Apa folyton ezt figyeli. Még mindig nagy örömmel rugdalod, ha a hasamra hajtja a fejét. Ilyenkor nagyon meg vagy dicsérve. Mondjuk a tetováló gép hangját kimondottan szereted és jókat alszol rá. Már most meg vagy fertőzve vele. Olyan jó érzés látni Apa arcán ilyenkor a büszkeséget és a boldogságot. Ha beszél Rólad, sugárzik az arca. Egy leírhatatlanul szép és egyedi fény gyúl a szemében, ami miatt még jobban szeretem. Fantasztikus dolog és mindennél jobb érzés. Minden nappal egyre biztosabb vagyok benne, hogy a világ legjobb Apukája lesz. 
Nemrég voltunk vércukorterhelésen. Hát komolyan, az egy kínzás. Annyira nem értem mért tették kötelezővé. Nem ehettem előtte este óta, és többször lecsapoltak. Ahhoz képest elég hosszú időtöltés volt. Reggel fél nyolcra kellett a kórházban lenni. Nyolc körül vettek vért, és rögtön megitattak velem kb 2 dl tömény cukros teát. Iszonyat szörnyű íze volt és nem nevezném emberi fogyasztásra valónak. Majdnem vissza is kívánkozott. Majd még óránként vettek vért egymás után kétszer. Nem volt kellemes. Kibírható, és miattad ez nem is volt kérdés, de jó egy kicsit panaszkodni. Szerencsére negatív lett az eredmény. Ezt onnan tudom, hogy voltunk orvosnál. Sajnos nem a mi dokink volt, mert szabadságon van, de megnyugtattak, hogy minden rendben van. Most valahogy kicsit kellemetlen volt a vizsgálat, nem volt annyira gyakorlott a doki, igaz még nagyon fiatalnak találtam. De igazán nem lehet rá panaszom, és amit hallani akartam, azt mondta. 
Sokat beszélgetünk Apával, bár néha úgy érzem ez is kevés. Tudom hogy sok hibám van, és most meg még hisztisebb is vagyok és nagyon rosszul tudok reagálni dolgokra. Nem mindenről tehetek. Sokszor nem tudom kontrollálni magam, hiába szeretném. Saját magamon elcsodálkozom és kiakadok sokszor. Nem akarom bántani Apádat, igaz, néha akaratlanul megteszem. Vannak dolgok, amik nekem is újak, és remélem hamar el is múlnak. Sok mindenen próbálok változtatni én is. Már egy család vagyunk, és szeretnék mindent elkövetni, hogy mindig boldogok legyünk. Bár most még több szeretetre és odafigyelésre van szükségem. Folyton a karjai közt lennék, de már az elég sokszor ha rám mosolyog és ad egy puszit. Megvannak a félelmeim, de igyekszem leküzdeni őket. Már nem Ő meg én van, hanem MI vagyunk. Családként. 

 Kicsit mesélek a bennem dúló érzésekről. Legalábbis megpróbálom. Káosz sokszor. Boldog vagyok, mert Te vagy, és ezen semmi nem változtat. Folyamatosan azon fantáziálok, hogyan fogsz kinézni, milyen gyönyörű baba leszel. Milyen jókat fogunk játszani, nevetni, bohóckodni. Elképzelem, ahogy Apával ökörködtök, később másztok. Hármasban a kirándulások, nyaralások, mókázások. Annyi mindent fogunk tanítani Neked. Rengeteg figyelemben lesz részed.Szeretném, ha mindent, amit tudunk, azt át tudnánk adni Neked. Mindenre szeretnénk megtanítani. Kreatív, mindennapi, és egyéb dolgokat, hogy a későbbiekben válogathass, hogy mit szeretnél csinálni és meg tudj állni a saját lábadon. Nehogy beleess ugyanabba a hibába mint mi, hogy annyi dolgot csinálunk egyszerre. Lassan szétszakadva. Megmutatunk több lehetőséget, de nem szólunk bele mit akarsz csinálni. Ez a Te döntésed lesz. Tudom, hogy még nem kellene ilyeneken gondolkodnom, hiszen még korai. De olyan jó néha előre fantáziálni. Főleg, hogy annyiszor álmodok Rólad. Pedig még néha olyan, mintha nem fogtam volna fel teljesen, hogy ez a csoda megtörténhetett velem. Vannak félelmeim. A legnagyobb, hogy biztos jó lesz e, hogy én leszek valaki anyukája. Jól fogom e csinálni. Néha ez a gondolat nagyon a hatalmába kerít, miközben tudom, hogy mindent meg fogok tenni, hogy a lehető legjobb anyuka legyek. Mindenből és mindenbe a legeslegjobbat szeretném nyújtani, megadni. Sokat beszélgetünk Apukáddal a jövőről. Mit hogyan kellene csinálnunk, minek hogyan kellene lennie. Nem tudom mennyire jön össze, főleg a szigorúbb dolgoknál, de majd kiderül. Apád folyton bizonygatja, hogy szigorú lesz, de szerintem, ha Ránézel a gyönyörű szemeiddel, azon nyomban ellágyul. Kenyérre lehet majd kenni. Mondjuk engem is, de azért majd valahogy erőt veszünk magunkon, és ha kell nem engedünk. Apádban nem kételkedem, hogy jó szülő lesz. Már most imád, és megérett a feladatra. Sokat változtattál Rajta már eddig is, de mihelyst megleszel, még inkább Érted fog élni. Nem fog tudni elszakadni Tőled egy percre sem. Attól mondjuk félek, hogy kicsit el fog kényeztetni, de talán annyira nem. Hidd el nekem, remek Apukád van, és büszke leszel Rá Te is. 

   Megint voltunk orvosnál. Ezeket az eseményeket mindig nagyon várom. Igaz, most nem láthattalak, de legalább megnyugodhattam. Szerencsére minden rendben van. Azért biztos ami biztos alapon kétszer is visszakérdeztem a dokinál. Nagyon erős szívhangod van. Nagyon jó volt hallani. Leírhatatlan, amit ilyenkor érzek. Közben meg hatalmas sziklák zuhannak le a szívemről, és egy ideig megnyugszom. Lökött vagyok tudom, hiszen semmi bajod nem lehet. Mindennél jobban vigyázunk Rád, és ez mindig így marad. 
Már nagyon szeretnélek a karomban tartani. Élvezem minden pillanatát a várandóságnak, főleg mikor mocorogsz, de közben már látnálak is. Fura helyzet ez. De semmit nem siettetek. Jó helyen vagy még odabenn. Még cirka három hónap, ami hamar elrepül. Elnézem Apádat sokszor, és valahogy ő is hasonlóan van vele. Nagyon várja már a megérkezésed, csak közben nem sürget, mert még annyi dolgunk van a jöveteledre. Képzeld, a lakás darabokban. Bele kell húznunk, hogy készen legyünk mindennel. De a szobád lesz a legjobb. Már majdnem teljesen megterveztük, és remek lesz mondhatom. Igazi játszóház és meseország. Fantasztikus lesz. Remélem imádni fogod. Minden lesz benne. Fák, bebújható kuckóval, mászófal, faragott és festett falak, szóval minden. Apukád nagyon be van zsongva miatta és a legjobbat akarjuk kihozni belőle Neked. Teljesen egyedi szobád lesz, hiszen Te is egyedi vagy.
Nehéz megszokni azért pár dolgot. Ezek a hangulat ingadozások, amikkel nem tudok kiegyezni. Ha Nem jó az idő, akkor teljesen nyomott vagyok és letargikus. Sokszor ha nincs rá semmi okom, akkor is elkap a rossz hangulat. Szegény Apukád sem érti ezeket a dolgokat. De nem tudok mit csinálni, pedig nem Vele van baj, sőt nincs is baj ilyenkor, csak ilyenem van. Mondjuk azért sokszor tud ellene tenni. Megnevettet, vagy megölel, vagy bármi. Nagyon szeretethiányos vagyok folyton és mindig a karjai közt lennék. Sokszor nem kell semmi más, csak hogy hozzábújhassak és már minden jó is. 
Már sokszor annyira erősen mocorogsz, hogy látszik a hasamon a mozgás. Apát előszeretettel rúgod arcon, és egyre jobban reagálsz a hangjára. Olyan boldog ilyenkor és egyre büszkébb Rád. Annyira jó érzés látni a ragyogást az arcán, mikor Veled beszélget a hasamon keresztül. Nagyon szeretünk mind a ketten Kincsem.

 Remélem, ha kibújsz, akkor is ilyen izgő-mozgó baba maradsz. Folyamatosan mocorogsz, amivel boldoggá teszel. Néha kicsit morgok miatta, főleg, ha pihenni szeretnék, de nem komolyan. Mindig elmosolyodom egy-egy rúgásodnál, ami napról napra erősebb. Kis vasgyúróm. Szóval csináld csak, mert ez jó. 
Tudod, álmaimban egyre sűrűbben játszunk együtt. Legtöbbször már kicsit nagyobb vagy és Apával hármasban bohóckodunk. Ragyog a szemed, cseng a kacajod, és hatalmas örömmel veszünk körbe Apáddal. Nem szeretek ilyenkor felébredni, hiszen erre még pár hónapot várnom kell. Nem baj, maradj csak benn még 18 hétig. Hidd el, jó ott Neked. Néha felgyorsítanám az időt, hogy végre a karjaimban tarthassalak, szorosan magamhoz ölelhesselek. De közben valahogy mégsem. Annyira jó érzés ahogy növekedsz bennem, és érzem, ahogy egyre többet forgolódsz. Fedezed fel a kis lábaid, és kezeid. És már Apa is érzi néha ha rúgsz egy nagyot. Nem cserélném el ezeket a pillanatokat semmiért sem. 
Az ultrahang vizsgálatoknál el szoktam figyelni Apukádat. Olyan jó látni azt a határtalan büszkeséget és boldogságot az arcán és a szemében. Ilyenkor elgondolkodom, hogy Nekem is fényképeznem kellene, csak nem Téged, hanem Őt. Fantasztikus dolog, főleg, hogy részese mindennek. Átél Velem mindent amit csak tud. Sokat beszélgettek, aminek kimondottan örülök. Imádod Apa hangját, mindig reagálsz Neki, és ez nagyon jó érzés. Figyelni ahogy már most árasztja feléd a szeretetet, és gondoskodást. Folyamatosan kapod az ingereket kintről. Egész álló nap beszélek hozzád, és dúdolok Neked. Ilyenkor mindig megnyugszol. Meglepődök sokszor magamon. Általában mosolyogva, dalolászva, kicsit táncolva suhanok végig a napokon. Mint akibe boldogságot öntenek és nem hagyják lemerülni. 
Folyton azon gondolkodom, hogy milyen leszel. Nem kérdés hogy tökéletes, hiszen már most is az vagy. Csak, hogy milyen lesz az arcocskád, a hajad, a csöpp kezeid és lábaid. Nem akarlak elkényesztetni, de már most tudom, hogy folyton ölelgetni és csókolgatni foglak, hiszen már most határtalanul szeretlek. 

Épp rugdosol, és táncolsz a pocimban. Nagyon aktív vagy, folyton mocorogsz. Aminek nagyon örülök, hisz így tudom hogy minden rendben van. Bár a belső szerveim annyira nem játékra vannak kitalálva, de semmi baj.
Van némi időm, és ihletem, gondoltam elmesélem az eddig történteket, mióta a pocimban vagy. Bármilyen hihetetlennek is tűnik, teljesen biztos vagyok benne, Apáddal együtt hogy mikor fogantál. Ne kérdezd honnan, de tudjuk. December 17 én lett pozitív a terhességi teszt. Bár eléggé egyértelmű volt, és nagyon bíztam benne, hogy így lesz. Terveztük és szerettük volna, hogy két csík jelenjen meg. Leírhatatlan az az érzés amit akkor éreztem, és azóta is érzek. Az eredmény láttán sírva fakadtam örömömben. Még kicsit félve mentem az orvoshoz 22én délután. Annyira reméltem hogy megerősíti, hogy jelen vagy bennem. Annyira beleéltem magam, hogy nem tudtam volna elviselni ha mást mond. Igaz, akkor még annyira picike voltál, hogy nem volt biztos hogy megmaradsz. De itt voltál már és csak ez számított, és hogy innentől nagyon vigyázunk Rád. Január elején derült ki, újévi ajándékként, hogy élő várandóság, és csak oda kell figyelnünk, és nem lehet bajod. Volt pár dolog amit be kellett tartani, főleg a kávé csökkentése, a cigaretta elhagyása, amiket örömmel megtettem. Igaz, a cigarettát már a teszt után rögtön letettem, de a kávét nem hagytam el még egy-két hétig teljesen. Míg meg tudtam inni, a reggeli adagra szükségem volt. Most meg örülök ha a reggeli egy korty kávé, sok tejet el tudom fogyasztani. Ez azért jó, mert nem szenvedek a hiányától. Nézzük a jó oldalát. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy meg is ijedtem. Vágytam Rád, nehogy félreértsd. Csak mikor biztos lett, megjelentek a félelmek. A biztos képes vagyok rá?? kérdés, és hasonlók. Nem tudom hogy a hormonok játszottak e velem, vagy ez természetes, de egy pillanatra megrettentem. Nem tudtam hogy tényleg jó lesz e Neked köztünk. És tényleg felkészültünk e Rád. A kérdés az volt, jó lesz e Neked. De rájöttem, hogy annál jobban mint ahogy mi szeretünk már most, senki nem tudna, és mindent meg fogunk tenni, már most is, hogy Neked a legjobb legyen. Tudod, orvosi számítás alapján a 22. hétben vagyunk, és igen, mai napig gondolok arra, hogy jó anya leszek e, de közben tudom, hogy mindent el fogok követni ennek érdekében. 

Azért eddig sikeresen megviselted Anyát. Teljesen átalakítottad a működésem, és nem csak fizikálisan. Az első pár hét után, semmi nem ízlett Neked amit ettem. Majdnem mindent visszaküldtél. Ami azért nem volt annyira kellemes. Voltak napok, amikor tényleg nem mertem semmit sem enni jóformán, mert tudtam hogy visszajön. Igaz, néha adtál pár nap pihenőt és elfogadtad amit küldtem Neked. Aminek nagyon örültem. Voltak napok, mikor felkelni nem tudtam. Azért olyankor megijedtünk Apáddal hogy minden rendben van e. De a doki megnyugtatott, hogy ez természetes, és örüljünk neki, mert ez bizonyítja, hogy minden úgy van ahogy lennie kell. És ha nem lenne elég a fizikai rosszullét, még érzelmileg is megborultam. Nehéz volt elfogadni, hogy vannak olyan dolgok, amiken nem tudok változtatni. Volt olyan, hogy minden ok nélkül, egyszer csak sírva fakadtam. Vagy olyan dolgokon hisztiztem és rágódtam, amin különben nem tettem volna. És persze ezt mind Apádon töltöttem ki. Szegény sokszor nem értette, hogy az egyik pillanatban még semmi gond, a másikban, meg teljesen elborulok. Hangulatingadozások voltak, és vannak még mindig. De tudod, az összes nem pozitív oldallal együtt is bármikor újracsinálnám. Nem tudom elmondani milyen boldogság mikor látlak a monitoron vizsgálat közben, vagy a folyamatos mozgásod érzése. Most alacsony a vérnyomásom, de nagyon. Mellette néha még ölelem a WC kagylót, és van hogy nem vagyok a legjobban, hogy finoman fejezzem ki magam. Néha úgy érzem, hogy minden rossz oldala a várandóságnak súlytani fog, de nem bánom. Már most a mi ki tökéletes, gyönyörű kincsünk vagy, és ez napról napra fokozódik. Pedig már így is határtalan a szeretetünk, de folyamatosan növekszik. Veled együtt. :)